Zambiába sajnos csak akkor jutnánk el, ha Bujumburában nem sarkon fordulnánk és hazajönnénk, hanem felugranánk egy hajóra és meg sem állnánk a Tanganyika-tó déli csücskéig, de Alice Lenshina zambiai kisegyházának történetéért, aki egy szakadt Churchill-beszédben találta meg a jóistent, érdemes lenne.

A sztorit a mai Magyarország egyik legnagyobb szárazföldi utazója, Belényi Dániel mesélte szombaton egy házibuliban, a lényeg az, hogy egy negyvenes nő az akkor még Észak-Rodéziának hívott Zambiában talált egy gramofont és hozzá Winston Churchill vérről, erőfeszítésről, verítékről és könnyekről szóló híres, 1940-es beszédének egy már nehezen érthető lemezét:

Jó példa lehet az ilyen megnemesítő transzformációra Leshina hanglemeze. Ez a Leshina nevű asszony Zambiában lakott. Úgy negyven éves lehetett. Serenge városka utcáin kereskedett. Különösebben semmivel sem tűnt ki. A hatvanas években jártunk, amikor a világ különböző zugaiban még találkozhatott az ember kurblis gramofonnal. Leshinának is volt ilyen gramofonja, mellé egy teljesen kopott, agyonnyúzott lemeze. A lemezen Churchill 1940-es beszéde volt, amelyben az angolokat önmegtartóztatásra, önfeláldozásra szólította fel. Leshina udvara közepére tette a gramofont, és felhúzta a kurblival. A zöldre festett fémtölcsérből rekedt, mély hörgés, bugyborékolás hallatszott megszakítva egy-egy patetikus, de már nem érthető, megfejthetetlen kiáltással. A bámészkodó, idővel egyre népesebb hallgatóságnak Leshina azt magyarázta, hogy a tölcsérből az isten szól, aki őt nevezte ki követének, és aki feltétlen engedelmességet követel. Leshinához egyre nagyobb tömegek zarándokoltak. Hívei, akik többnyire a nincstelen szegények közül kerültek ki, emberfölötti erőfeszítéssel szentélyt építettek az őserdőben, s ott imádkoztak. Minden istentisztelet azzal kezdődött, hogy Churchill recsegő basszusától transzba estek. Az afrikai vezetők azonban röstellik az ilyen vallási megnyilvánulásokat, és Kenneth Kaunda elnök katonákat küldött Leshina ellen, akik aztán a kultikus helyen lemészároltak több száz ártatlan embert, a harckocsik pedig porrá lőtték az agyagból tapasztott szentélyt.

A sztori egy könyvből van, onnan gépeltem be, és Leshina valószínűleg azonos Alice Lenshinával, akinek Wikipédia-szócikke is van, ami bár nem említi a gramofont, azt igen, hogy 1970 májusában Kaunda elnök valóban leromboltatta Lenshina templomát, őt pedig börtönbe záratta. A mészárlás 1964-ben történt.