Alapvetően egy 14 órás vonatút egyikünknek sem tud sok újat mutatni, de ha 6 órán keresztül állni kell és csak naplemente után lehet kajálni, akkor azért igen.

Az első egyiptomi vasutat még a Szuezi-csatorna átadása előtt építették, 1854-ben, alig 8 évvel a Budapest - Vác vonal átadása után. Százötven évvel később egész Egyiptomot behálózza a vasút , de azért nem véletlen, hogy hosszú- és rövid távon egyaránt mindenki buszokkal közlekedik szinte mindenhova. Az egyetlen útvonal, ahol a vasút versenyképes, az a Kairó - Asszuán viszonylat. 12-16 órás menetidő, Nílus-völgye, megművelt földek mindkét oldalon; természetesen a vasutat választottuk.

A gond ott kezdődik, hogy Egyiptom egy mocskosul korrupt ország, ezért a kairói Ramszes-pályaudvaron az összes jegyárus mamát kilóra megvásárolta magának a szuperdrága éjszakai hálókocsikat üzemeltető privát cég. Ha az ember turistaként jegyet szeretne venni, akkor mindenféle nevetséges police-security okokra hivatkozva terelik a magáncég saját jegykiadó ablakai elé, és semmi szín alatt nem adnak el neki jegyeket az állami vonatokra. A jegy ára az éjszakai vonatra 420 egyiptomi font (60$). Szabadrablás. Plusz mi nappal akartunk vonatozni, látni akartuk a tájat. Nem maradt más választásunk, mint felszállni az Egyiptomi Államvasutak 980. számú expresszvonatára reggel nyolckor, jegy nélkül. Nem is volt semmi baj, szépen helyet fogaltunk az elsőosztályú fülkében, a kalauztól meg is vettük a jegyeket (120 egyiptomi font, 17$), majd 20 perc múlva el is értük Giza állomást, ahol felállított minket egy helyjeggyel rendelkező egyiptomi család, és a következő hat órában hol volt helyünk, hol nem. Inkább nem. Szerencsére egy leszálló család a végén átpasszolta nekünk az Asszuánig szóló helyjegyét. Kiderült, hogy a helyiek is szívnak a rendszerrel, mert jegyüzérek vásárolják fel a helyjegyeket és sokszoros áron kínálják az állomások környékén.

Innentől kezdve minden remek volt, néha feltűnt a Nílus, zöld, vízzel elárasztott vagy folyamatosan öntözött földeken szántottak ökrökkel, szamárkordék és háromkerekű tuktukok. A nap még le sem ment, amikor az éttermi kocsi alkalmazottja felvette a vacsora rendeléseket, és abban a másodpercben, amint véget ért aznapra a ramadán, megjelent kajákkal. Beindult a buli a vagonban, mindenki körbeadott minden kaját és piát ami nála volt és pippantak a cigik.

A lényeg, hogy ki lehet cselezni a korrupt egyiptomi rendszert, csak akarni kell.