Kiadós, zsíros reggeli mellé ajánlják a Malarone tablettát, ami úgy véd meg a szörnyű trópusi kórtól, hogy nem dilizünk mellé be. Kimaxolva a kimaxolandót vajjal, sajttal, sonkával és tojással gazdagon megrakott melegszendvicsekkel vettük be Natáliával az első bogyót, egy nappal a dél-szudáni landolás előtt.

Ez a tabletta tűnik a legjobb megoldásnak a malária ellen, a doxiciklin fényérzékennyé tesz – ami talán nem a legjobb ötlet az Egyenlítő környékén –, a Lariamtól pedig állítólag hajlamos bedilizni a bedilizésre hajlamos ember (mint például én). Még jó, hogy csak egy hónapra megyünk, mert annál tovább nem lehet szedni, így nem kell majd választani a fényérzékenység, a bedilizés és a szörnyű trópusi kór között, csak kicsengetni a tablettánkénti ezer forintot és hátradőlve szemlélni az élővilágot (az Anopheles szúnyogokat azért szemlélés után megölni).

Advertisement

A tabletta alatt vidám dzsubai turistatérképünk, amit Ferkótól kaptunk ajándékba, vicces persze, hogy Dzsubában nincsenek turisták. Még!

Illetve az is vicces lesz, amikor ehhez, a belvárosi À table-höz hasonló, a franciánál is franciább helyekbe botlunk majd a frankofon Afrikában. Állítólag nagyon jók a bujumburai croissant-ok. Állítólag, állítólag, állítólag. Meg az is eszembe jutott még a falatok között, hogy a frankofon Afrikában a franciánál is franciább neveket viselnek az emberek, és ha lettek volna magyar gyarmatok Afrikában, akkor most valószínűleg egy csomó fekete bőrű Tasziló, Ármin és Kunó járna-kelne a trópusokon, kifogástalan, régimódi magyart beszélve.

A reggeli egyébként pazar volt.