Ezt még három hete kezdtem el írni, csak a dzsubai egyetem melletti netkávézó-gyümölcsléző helyettes gazdája véletlenül lelőtte a gépemet, mielőtt elmentettem. Szerencsére nem lehet elfelejteni, milyen először megérkezni Afrikába. Ilyen.

Valahol a végtelen dél-szudáni síkság felett lesz először tiszta az ég, minden zöld, apró házak kis csoportokban, segget rázó női kar várja a dzsubai reptéren a velünk utazó dél-szudáni minisztert, vele együtt szállunk le a hátsó ajtón, énekelnek is, nincs drámai hőség, mint a száraz évszakban, de párás a levegő és ugyanúgy egyedi, azonnal és örökre megjegyezhető karaktere van, mint a New York-inak, a terminál egy poros, vibráló betonkocka, létramagas helyiek, papírszőke észak-európai civilszervezetesek, egy bajszos, mellényes orosz bozótpilóta, ilyesmi a közönség, valami router lóg csálén a falon, repkednek a vízumért kért százdollárosok, a vámos belenéz az apámtól örökölt negyvenéves hátizsákomba, majd krétával dollárjelet rajzol rá, így jelzi, hogy oké, mehetek, odakint meg a vörös föld, meglepően jó kocsik, ledobjuk a cuccot a Hotel Milanóban, ami egy egyszintes, etióp szállás, éjszakánként komikus 50 dollárért, dübörög hátul a generátor, az etióp csajok brothernek és sisternek szólítják az embereket és emberi áron váltják a dél-szudáni fontot, és már száguldunk a kevés aszfaltút egyikén, egy robogó ülésén hárman, annyira mellbevágó az egész, hogy még félni sem tudok, pedig rettentően félek a motorozástól, és itt épp sisak nélkül csapatjuk egy vadidegen dél-szudáni arc mögött ketten, a sofőr ügyes, elcikázik a délutáni felhőszakadás tócsái között, és kiérünk a Fehér-Nílus partjára, a Fehér-Nílus egy fenyegetően hömpölygő Tisza, nagy növénydarabokat sodor és óriási mangófák alatt ülünk és vadul burjánzik mindenhol a növényzet, hatalmas kócsagok gubbasztanak egy apró szigeten az örvénylő árban, ugyanolyan puskaporok nyílnak a folyó szélén, mint a nagymamám előkertjében, és látszik a Juba Bridge is, több ezer kilométer után az első híd a Fehér-Níluson, hoznak egy Tuskert és ülünk a nagy folyó partján a délutáni fényben, a szúnyogok még nem jönnek, majd csak később.