Napok óta azon gondolkodom, hogy mi a jó megoldás arra, hogy gyerekek fognak kéregetni tőlem, napról napra, akiknek nem fogok tudni segíteni. Nincs elég pénzem.

Szeretem a gyerekeket. Sajnálni fogom őket, de nem segítek rajtuk. Joggal fognak utálni.

Advertisement

Nem a lelkiismeretem zavar, mert fehér emberként szerencsém volt és a cipzár jobbik oldalára születtem. Az zavar, hogy nincs jó megoldás, az, hogy már most az érzem, hogy tehetetlen vagyok. Az első gondolatom az volt, hogy egy óriási zsák mini savanyúcukrot viszek, de ezt elvetettem, mert:

  • Nem fogok tudni mindenkinek adni valamit.
  • Ha bármit is adok, csak megerősítem a mintázatot bennük.
  • Átutazóként igazi változást nem érhetek el az életükben.

Forrás: oneVillage initiative