Végre megtörhetem a csendet, először van ugyanis időnk posztolni. A dzsubai találkozás, bár egy nappal később, mint terveztük, megtörtént, azóta pedig terv szerint halad az utazás.

Idő pedig azért van a posztolásra, mert Nati és én nem éreztük magunkban az erőt a Muhabura megmászásához, ellenben a fiúkkal, akik épp a hegyen vannak valahol, vagy már a motoron felénk, nem tudunk igaziból semmit. A vulkán megmászása egyes forrásokból 5, másokból peidg 9 órába telik, hétkor indultak el felfelé. Az utat állítólag térdig érő sárban kell megtenni, a csúcson pedig jellemzőek a hóviharok. Viszont ha mégis melegük lenne a srácoknak, akkor megfürödhetnek a tetőn a krátertóban.