Tapasztalataim alapján az afrikai vízumok általában könnyen adják magukat. A túránk során mind az egyiptomi, az ugandai, a ruandai és a burundi vízumot felvehetjük a határon. De a két Szudán trükkös volt.

Még indulás előtt beszéltem a szudáni bécsi nagykövetségével, de legalább hat hetes ügyintézési idővel riogattak, így mindenképp út közben kellett valahol elintézni. Először Ammánban próbálkoztunk, ott egyszer elküldtek, hogy jöjjünk vissza egy hivatalos meghívólevéllel, majd miután sok-sok telefonálgatás után sikerült beszereznem egyet, akkor meg sajnálkozva közölték, hogy sajnos csak jordániai lakosoknak állíthatnak ki vízumot.

Maradt Kairó, de egy pénteki napon, éppen a tüntetések és ellentüntetések közepén érkeztünk, ezért semmiképp sem szerettünk volna egy hetet még ott tölteni, így utolsó mentsvárként Szudán asszuáni konzulátusban reménykedtünk. Hétfőn rám is ijesztettek, hogy van-e a magyar nagykövetségtől papírunk arról, hogy a saját felelősségünkre utazunk be az országba, de elég meggyőzően mondhattam, hogy a kairói magyar követség nem állít ki ilyen dokumentet, szóval 100 dollár befizetése, egy miniinterjú és 4 órás várakoztatás után végre megvan a matrica az útlevélben. Már csak a kompjegyet kell végre megkaparintani és reményeim szerint a bürokráciát egy időre elfelejthetjük (na jó, még be kell lépni Szudánba és regisztrálni kell a csodás nevű Aliens Registration Office-ban).

Végezetül álljon itt a szudáni meghívólevelünk utolsó mondata:

We would like to apprecite your granting for the necessary visas for them at your convenience.