Jó pár éve olvastam egy nigériai novellát. A banálisnak is nevezhető történet egy házasságról szólt, melyben a férj és a feleség kezdetben szegényen és boldogan éltek. Visszatérő motívumként a feleség délutánonként, miután megfőzte a vacsorát, kivasalta és kikészítette a másnapi inget férjének. A történet fordulópontja akkor jön el, amikor a férj idővel új nő társaságát kezdi keresni, és ahogy az már ilyen helyzetekben lenni szokott, jóakarók ezt el is mesélik a feleségnek. A novella zárójelenetében a nő nem főz, nem vasal, csak kikészíti az inget és elmegy otthonról a bőröndjével.

Advertisement

Sokáig képzeltem, hogy ez egy szimbólikus búcsú, az intim viszonyt, a kapcsot kettejük között a nő számára a főzés és a vasalás is jelképezte. Fiatal voltam és naív.

A bőrbagócslegyek (Dermatobia hominis) google rákeresését csak erős idegzetűeknek ajánlom. A közel 150 fajt számláló bagócslegyek alcsaládjába tartozó élőlények lárvái élősködők, emlősök testén fejlődnek. A száradni kitett ruhára tehetik petéiket, de biztos, hogy az út során kutyákat sem fogok simogatni.