Mi a túró történt a bloggal? Meghaltatok? Összevesztetek? Kiraboltak titeket? Semmi ilyesmi, csak két tényező együttes hatása miatt egyszerűbb volt szüneteltetni a blogot egy időre.

Egyfelől Dél-Szudántól kezdve egészen körülbelül Ruandáig blogolásra, képfeltöltésre alkalmatlanul lassú volt az internet. Másfelől meg Nati és Péter érkezésével a program is felpörgött, ritkán töltöttünk ugyanabban a városban két éjszakát, így sokkal kevesebb idő maradt posztokat írni. De majd most, hisz Lilla, Natália és Péter hazatértek Budapestre, én meg a kampalai egyetem könyvtárának a vendégszeretetét élvezem.

Advertisement

Lesz miről írni, hisz elég sűrű volt a program. Még a legelején útitársaink gépét törölte az EgyptAir, így ők az egyiptomi krízis közepén töltöttek egy bónusznapot Kairóban, míg mi az Európai Unióból kitiltott Marsland Aviation Boeing 737-es repülőgépével (Sólyom Airways!) időben megérkeztünk Dél-Szudán fővárosába, Dzsubába. Pár nap után lebuszoztunk az ugandai Masindibe, majd másnap egy sima kétkerékmeghajtású szedánnal szafariztunk a Murchison Falls Nemzeti Parkban. Rettenetes, de gyönyörű utakon, teaültetvények és banánligetek között levergődtünk Fort Portálba, a Ruvenzori-hegység lábához. Itt láttuk először az Albert-hasadékvölgy négy-ötezer méteres vulkánjait. Elbuszoztunk a kongói határhoz elég közel fekvő és teljesen nevetséges nevű Bundibugyóba, kirándultunk a hegyekben, megnéztük a szuper botanikus kertet és Péter megfürdött a Ndali-krátertavak egyikében, miközben kolobusz majmok buliztak a fejünk felett.

Fort Portálból – megint csak ez a jó szó – levergődtünk a ruandai határon fekvő Kabalébe, de csak azért, hogy két napra átmeneküljünk a Bunyonyi-tó egyik kis szigetére sátrazni. Itt brit nyugdíjasokká alakultunk, távcsövekkel és madárhatározókkal madarásztunk, óriási termoszokból ittuk a teát és esténként üldögéltünk a kandalló előtt. Péter megfürdött a tóban.

Innen még nem mentünk át Ruandába, hanem előbb a világ egyik legszebb útján átbuszoztunk Kabalébe, hogy a két fiú megmássza a 4127 méteres Muhavura vulkánt. Péter megfürdött a pár fokos krátertóban.

Advertisement

Innen már tényleg Ruanda következett, előbb a Kivu-tó partján fekvő Gisenyiben töltöttünk pár napot (Péter megfürdött a tóban! Vágyakozva átpillantottunk Kongóba a határon!!!), majd a régi gyarmati fővárosban, Butárében ejtőztünk. A ruandai Nemzeti Múzeum például szuper. Három napra lementünk Burundiba, előbb Péter megfürdött a Tanganyika-tóban (najó, mindannyian megfürödtünk a Tanganyika-tóban), majd Natáliával elmentek Rotovuba meglátogtani egy ott dolgozó magyar orvost. Mi a fővárosban maradtunk, mert úgy éreztük, hogy már eleget buszoztunk.

Innentől kicsit erőltetett menetben lenyomtuk Kampaláig, hisz ma hajnalban innen indult a csapat háromnegyedének a repülője. Azért egy egész napos Kigali városnézés és a Genocide Memorial belefért, illetve Kampalában és Entebbében is eltöltöttünk egy-egy napot.

Szóval posztok özöne várható. Köszönjük a türelmet.