Egyiptom maga lehet a pokol, amikor tele van turistákkal. Szerencsére most alig láttuk őket, sajnos persze azért, mert az ország a polgárháború szélén egyensúlyoz.

Kezdjük a könnyebbik felével. Egyiptom szörnyű hely, ahol a turistának egyetlen perc nyugta sem lehet a folyton lehúzásra készülő vagy csak simán a silány, vásári portékáját vagy ócska szolgáltatását méregdrágán az emberre tukmáló helyiektől. Én sok helyen utazgattam már a világban, azt hittem, hogy a torkukszakadtából üvöltő etióp koldusgyerekeknél semmi sem keményebb, de pontosan tíz percet töltöttem a piramisoknál, amikor már visszakönyörögtem őket. És igen, találkoztunk végtelenül kedves és vendégszerető helyiekkel - a sivatag közepén minket teával kínáló beduin, vagy a családapa, aki nekünk adta az ülőhelyét - de sajnos a zaklatás olyan szintű, hogy az ember pár nap után bizalmatlan mindenkivel szemben.

Meg lehet úszni, nem muszáj felülni arra az undorító tevére, és Kínában fröccsöntött Szfinszket sem kell venni, de egyszerűen rohadt fárasztó huszonötödszörre is nemet mondani. Lehet követni a Lilla-iskolát, aki tudomást sem véve a bizbaszárusról, napszemüvege magányába burkolózva egyszerűen szótlanul tovasétál, de én sajnos szóba állok mindenkivel, aki megszólít. Biztosak lehetünk benne, hogy Egyiptom örökre elveszett; Asszuánban, ami azért akkor is kiesik a fő turista-ösvényből, ha minden rendben van az országgal, két "NO HASSLE" elnevezésű papiruszbolt is található. Tényleg, ki az az agyalágyult, aki papiruszt vásárol Egyiptomban?

Kedvenc, nem elképzelt párbeszédem egy árussal:

- Do you need (valami szar)
- No
- Do you know how much? Very cheap
- How much?
- Very cheap

Nem szándékozom egy utazós blogon állást foglalni az egyiptomi helyzettel kapcsolatban. Az ellen-ellenforradalom kifejezés írja le szerintem legjobban a nyugati sajtóban megjelenő - és az angolul beszélő, világias Egyiptomiak által is osztott - értelmezést. Mubarakot egy forradalom űzte el a posztjáról (megjegyzés 1: bár alig fél évvel később, egy szabad választáson Mubarak utolsó miniszterelnöke a szavazatok 48%-val majdnem diadalmaskodott), és a Mubarakot követő Murszi (az ellene tüntetők és a hadsereg szerint) elárulta a forradalmat, tehát ellenforradalmat hajt végre (megjegyzés 2, 3: egyfelől ez ugyanaz a hadsereg, amelyik Mubarak alatt halomra ölte a tüntetőket és most is ugyanezeket az eszközöket alkalmazza a Murszi mellett demonstrálók ellen, másfelől meg legalább annyian tüntetnek Murszi mellett, mint ellene). A Murszi-ellenesek szerint ezért kellett az ellen-ellenforradalom. Ne menjünk ennél jobban bele.

A lényeg, hogy Nuweibába érkezve egy komplett szellemvárosban találtuk magunkat, egyetlen egy külföldivel sem találkoztunk az első napokban, és a 200-250 bungalót általában megtöltő, tengerparti szálláson teljesen egyedül voltunk. Utána egyetlen külföldiként szálltunk fel a buszra, hogy megtekintsük a Sinai-félsziget legtöbb turistát vonzó látványosságát, a hegyet, ahol Mózes előbb találkozott egy csipkebogyó-bokorral (??? MÓZES, U DRUNK???), majd megkapta a kőtáblákat (:DDDDDDD). Itt már találkoztunk egy turistával, az oregoni hotelrecepcióssal.

Kairóban két napot maradtunk, pénteken, a tüntetések - és az azokkal járó erőszak - napján érkeztünk, a fejünk felett köröző harci helikopterek és F-16-os vadászgépek elvették a kedvünk a kalandozástól, másnap is csak a piramisokat és az Egyiptomi Múzeumot néztük meg és húztunk is Asszuánba, szudáni vízumot és kompjegyet intézni. A piramisoknál rajtunk kívül talán ha tucatnyian bámészkodhattak, és az Egyiptomi Múzeumban is megtörtént az a csoda, hogy Tutankhamon halotti maszkját tíz percig bámulhattuk anélkül, hogy egyetlen csoport is megjelent volna a túravezetőjével.

A piramisokat látni kell egyszer az életben, az Egyiptomi Múzeum mindig csodálatos (most egészen más dolgokra lettem figyelmes, mint első alkalommal), az asszuáni templomok lenyűgözőek. Luxor, Alexandria és az oázisok most kimaradtak, még az is lehet, hogy örökre. Csak Egyiptom kedvéért nem fogunk még egyszer visszatérni Egyiptomba, de nincs kizárva, hogy tartunk még majd Szudánba szárazföldön.

Nagyszerű lesz felülni a Szudánba tartó kompra, és végre megérkezni Afrikába. És nem azért, mert ennél még ott is több turista lesz. (a majmos képet a flickr-ről loptam, mert nem találom az enyémet)