Magyarországon mindenki szeret más zsebében kutakodni, én szeretek a sajátoméban. Jordániában ketten 102 dollárt költöttünk naponta. Ez sok, de egy picit csalóka.

Költségeink pontosan kétharmada, egyenlő arányban,kajára és szállásra ment el. Míg az utóbbival csak dormitorykban aludva lehetett volna spórolni, addig a zabálást visszafogottabban is lehetséges űzni. Végigettük Ammán jó közel-keleti éttermeit (és az ország állítólag legjobb haléttermét), és a Ramadán böjti hónap miatt mindig farkaséhesen ültünk le vacsorázni. És tegyük hozzá, hogy Ammán nem olcsó, ennyi pénzért nemhogy Budapesten, de még Berlinben, sőt esetenként Barcelonában is lehet nagyon jót enni. Cserébe a színvonal nemhogy Budapestnél, de talán még Berlinnél, sőt esetenként akár Barcelonánál is magasabb.

Advertisement

Pénzünk egynegyede belépőkre ment el. Ez szerintem bámulatosan magas érték, még akkor is, ha eléggé telesűrítettük programokkal a 11 napunkat. A fejenként 70 dolláros petrai belépőről már írtam, de Wadi Mujib és a Holt-tenger is 20-20 dollár, a jerash-i romok megtekintése pedig 12 dollár.

Jordánia pici, a benzin viszonylag olcsó, a buszhálózat rendben van, ennek megfelelően pénzünk kevesebb, mint hatodát költöttük közlekedésre, amennyiben a 130 dolláros Akaba – Nuweiba kompot nem számítjuk.

Advertisement

Adminisztrációs költségek a fejenkénti 28 dolláros vízumon és a világ legpofátlanabb adóján, a 14 dolláros kilépési illetéken kívül nem voltak.

Összevetve, ha az ember dormitorykban alszik, beéri falafellel és csirkés szendvicsekkel, és nem szeretne majdnem mindent megnézni, akkor a mi fejenkénti 50 dollárunknak a feléből ki lehet jönni. De semmittevésre – ami a világ egyik legnagyszerűbb tevékenysége – vannak Jordániánál alkalmasabb úti célok is.