Szudánban ketten naponta 51 dollárt költöttünk, de ha ideje java részét nem a fővárosban tölti, vagy ha nem búvárkodik ez ember, akkor nem kell ennyi pénz. A pénzen meg egy műhold van?!

Miközben Szudán sokkal olcsóbb, mint Egyiptom, mi mégis majdnem ugyanannyit költöttünk. Persze van rá magyarázat. A halálhajó után először én éreztem gyengének magam, másnaptól azonban Lilla lett beteg, így az eredetileg tervezett lassú, Nílus menti ereszkedésből három napnyi szobafogság, a Wadi-Halfa-i közkórház megismerése, majd drága, légkondis, közvetlenül Kartúmba tartó busz lett. Mivel Kártúmban még mindig nem voltunk teljesen fittek, ezért az első négy nap itt is nyugati/indiai kaja magunkba erőltetésével – néha idő előtti távozásával – és egy drága szálláson fetrengéssel telt. A kajára költött napi 15 dollár nevetségesen sok, miután jobban lettünk, ennek feléből kijöttünk. Egy finom, és az embert fél napra megtöltő csirkés szendvics nincs egy dollár, a falafel vagy a máj ennek épp a fele. Egy nagy pohár friss mangódzsúsz kevesebb, mint fél dollár.

A betegség idejére mind Wadi-Halfában, mind Kartúmban drágább szobába vonultunk vissza pihenni. A kartúmi pont 20 dollár volt éjszakánként. Amint jobban lettünk, átcuccoltunk egy szintén légkondis, de kicsit lepattantabb hotelbe 10 dollárért. De a Blue Nile Sailing Club-ban pár dollárért felverheted a sátrad. Vagy elfogadhatod a számtalan meghívás egyikét.

Advertisement

Egy dolog adott és roppant frusztráló: az elképesztő bürokráciát, és annak költségeit nem lehet megúszni. A vízumunk fejenként 50 dollárba, a kötelező regisztráció meg 30 dollárba került. Ez így együtt máris költségeink negyede. Persze én már tudtam, hogy mi vár majd ránk Dél-Szudánban :)

Összefoglalva, ha az ember hosszabb időre jön Szudánba, ideje javát nem Kartúmban tölti, és beéri szudáni éttermekkel és helyiek számára fenntartott hotelekkel, akkor a mi költségeinknek akár a harmadából is könnyedén kijöhet.