A Holt-tengertől a Nílus forrásáig
A Holt-tengertől a Nílus forrásáig
Illustration for article titled Amikor 64 méterrel feljebb emeltek két óriási, ókori templomot

Ötvenes, hatvanas évek, a hidegháború legsötétebb évei. Egyiptom bejelenti egy hatalmas gát építését, és a világ összefog, hogy megmentse a kulturális örökségünket. Heroikus erőfeszítés, happyenddel.

Advertisement

Egyiptom forradalmi elnöke, Gamel Abdel Nasszer 1954-ben bejelentette, hogy hatalmas gátat emelnek a Níluson az első kataraktánál, Asszuántól délre. Az így létrehozott mesterséges tó nemcsak megduplázza majd Egyiptom energiatermelését és a szovjet modellt követve segíti az ország iparosítását, de segítségével végre először szabályozni lehet majd a Nílus évenkénti, néha pusztító áradását. Persze az emberiség kulturális örökségéért aggódók is egyből felhördültek, hisz a múltunk szempontjából rendkívül fontos, és akkor még szinte teljesen feltáratlan területek kerültek volna örökre víz alá.

Illustration for article titled Amikor 64 méterrel feljebb emeltek két óriási, ókori templomot
Advertisement

És ekkor valami olyasmi történt, ami szerintem manapság sajnos már elképzelhetetlen: az egyiptomi kormány és az UNESCO megegyeztek egy mentőakcióban. Szűk tizenkét esztendeje volt a régészeknek, akik a világ minden részéről özönlöttek Egyiptomba, hogy minél többet megmentsenek a közös múltunkból. Bár a hidegháború közepén voltunk, egy évvel a koreai háború lezárása után és egy évvel a vietnami háború kitörése előtt, tényleg mindenhonnan érkezett segítség, a Szovjetunió és Kelet-Európa ugyanúgy küldött csapatokat és pénzt, mint az Egyesült Államok és Nyugat-Európa. Még az 56-os szuezi válság sem állt a munkák útjába. A nemzetközi erőfeszítés és a világ rádöbbenése arra, hogy a saját épített örökségünk veszélyben van, vezetett az UNESCO kulturális világörökségek listájának a megszületéséhez.

Illustration for article titled Amikor 64 méterrel feljebb emeltek két óriási, ókori templomot
Advertisement

Több ezer ásatást vezettek a nemzetközi és egyiptomi csapatok, és Egyiptom a kiásott leletek szokásosnál jóval nagyobb részét ajánlotta fel az ásatást végző országok múzeumainak. Így került a debodi templom egy madridi közparkba vagy a gyönyörű kis dendori templom a New York-i Metropolitan Múzeumba. Illetve a mi igen fontos egyiptomi gyűjteményünk a Szépművészeti Múzeumban is jelentős részben a Castiglione László vezette núbiai leletmentő ásatás eredménye.

Illustration for article titled Amikor 64 méterrel feljebb emeltek két óriási, ókori templomot
Advertisement

De Ramszesz ikertemploma Abu Szimbelben (és a philiai Ízisz-szentély) túl nagy és túl fontos volt ehhez. Évekig töprengtek a megoldáson, felmerült, hogy gátakkal védik meg a Nasszer-tótól, illetve az is, hogy egyszerűen nagyon alaposan dokumentálják, majd hagyják elsüllyedni örökre. A legérdekesebb megoldással William MacQuittey brit filmes állt elő, ő egy, a tó vízszintjével egy szintben álló, tiszta vizű medencébe zárta volna a templomokat, és a látogatók vízalatti kamrákból nézhették volna meg a romokat.

Illustration for article titled Amikor 64 méterrel feljebb emeltek két óriási, ókori templomot
Advertisement

Végül szerencsére az UNESCO egy svéd tervet fogadott el, és az egész templomot 64 méterrel magasabbra helyezték. Ahogy egy francia mérnök mondja a Life magazin remek, 1966-os cikkében: „Ez az egész olyan, mintha a Notre Dame-ot kéne darabokra vágnunk és arrébb raknunk”. Érdemes elolvasni a Life-cikket és a kivételesen remek magyar Wikipédia-szócikket, őrületes munka volt az egész. Kellett egy ideiglenes gát, majd két hatalmas, 140 méteres betondóm, amelyik megtartja a sziklatemplomokat, majd 17 000 lyuk a sziklába, amiket 33 tonna epoxi gyantával töltöttek fel, hogy megerősítsek az alapzatot. Ezek után olasz márványmetszők 1036 darabba vágták a templomokat, a tömbök súlya 7 és 30 tonna között volt, és ezeket a darabokat egyenként, nagyon lassan beemelték az új helyükre. És a templomok a mai napig látogathatóak, lenyűgözőek, megdöbbentőek.

Illustration for article titled Amikor 64 méterrel feljebb emeltek két óriási, ókori templomot
Advertisement

Megcsodálhatjuk a XIX. századi olasz turisták ITTJÁRTUNK bevéséseit is, és számomra külön öröm volt felfedezni, hogy kedvenc olasz sírrablóm – akivel utoljára az amerikai Mississippiben találkoztam – volt a hely első modernkori feltárója és kifosztója.

(A nem saját képek a Life magazinból, a Wikipédiáról, illetve a Szépművészeti Múzeum honlapjáról vannak.)

Advertisement

EDIT: itt egy szomorú írás arról, hogy a núbiaiak több száz falva is víz alá került

Share This Story

Get our newsletter